Pár jó szó..

2011 július 21. | Szerző: zsuzsu18 |

 Kedves Barátném!

Ezt a levelet úgy írom Neked, mint egy utolsó “jajj” szót a sötét éjben, mint egy végső reménycsillagot küldöm Neked soraimat.

Tudom, hogy borzalmas dolgokat éltél eddig át és azzal is tisztában vagyok, hogy ment már jobban is a szekér, de Te mindig is erős lány voltál. Bízom Benned és tudom, hogy meg fogod állni a helyed, mert én itt vagyok Neked. Végtelen szeretettel gondolok Rád, mindig és örökké. 

Szeretnék Neked mesélni a férfiakról és a nőről és szeretném bemutatni azt, hogy az élet tele van játszmákkal. Ezek a kis “játékok” nyomorba és keserűségbe tudják dönteni az embert, ha nem figyel. Tudatosnak kell lenned, mert különben bármelyik percben ketté roppanhatsz, mint a nád.

Tudod vannak férfiak, akik bírálni fognak és mindig minden jobban fognak tudni nálad, de olyan is akad, aki a számonkérés helyett bántani fog. A dolgok úgy állnak, hogy a fájdalom forrásainak szövevényes tárháza áll előtted, elkerülésre azonban nem sok alternatívát tart az élet, azonban ezek csekély számuk ellenére mégis képesek megóvni Téged. Feltéve, hogy hajlandó leszel  e megfogani a tanácsomat.

Szeretőnek lenni nem egyszerű dolog, keményebb néha mint egy kínkamrában rostokolni és kevesebb esély van a felemelkedésre és boldog kapcsolat kialakítására, mint egy lottó főnyereményt hazavinni. Beszéltem már Neked erről és azt is tudod, hogy én szerencsés vagyok, de én inkább nem így fogalmazom.

Mi annyira találtunk egymásra, hogy az a helyzet csak egy mellékes körülmény volt és abban a térben, melyben a  sorsunk összfonódott a kedvessel, csak egy még ennél is monumentálisabb erő tudott volna minket elválasztani egymástól..

De vannak kapcsok, melyek nem ilyen szilárdak és akár azt is tényként állapíthatom meg, hogy nem mindeki “utazik” arra, hogy egy ilyen szerelmi háromszögből aférfivel az oldalán térjen haza egy szép napon….Abból a  szempontból, hogy mennyire szánalmas, erkölcstelen vagy nevezhetik bármilyennek az ilyen viszonyokat….sajnos, vagy inkább szerencsére meg kell állapítanom, hogy az élet soha sem vot fekete és fehér….és továbbra is állíthatom, mindig az vesse az első követ….Ugye nem kell folytatnom, erről már számtalanszor beszéltünk..

Most mégis más okból írok neked.

Ugyanis van az emberi gonoszságnak és önzőségnek egy másik fajtája is. azokról a volt kedvesekről szólok itt, akik létrehoztak és akár évekig fenntartottak egy ilyen ideálisnak nem mondható helyzetet, mint  a “szeretőzés”…Azonban a sors furcsa játéka folytán ezek az emberek körön kívülre esnek. Szólok itt elsősorban azokról a férfiakról, akik megszokják a kényelmes szituációt és végül a kínok kínját élik meg akkor, amikor szerelmük, kedvesük, vagyis szeretőjök öntudatra ébred és ott hagyja őket a fenébe. Általában eddig a lépésig évek telnek el ezekben  a kapcsolatokban. A szerető az elős három év után már borítékolhatja is azt, hogy ő már “csak” szerető marad….Kinek, kinek ideális lehet ez a helyzet, de annak a nőnek, aki családra vágyik….és meghitt, nyugodt párkapcsolatra, semmiképp.

megfigyeltem egy tényt a sok sok beszámoló alapján, ezek a férfiak, akik ilyen sokáig “húzzák”  a mézesmadzagot a bebolondított szerető orra előtt…Nos ők a leggyávábbik embertipusok közé sorolhatók be. Tudom, kemény  a bírálat és fájhat egyeseknek, de ezt a “szeretősdit” sem úgy kell elképzelni, hogy teljenek csak az évek, ha  a bizalom megvan (megvan?)…..akkor sem biztosíték semmi, semmire.

Fel kell készülni a  harcra és a kudracra is. No, de annyi jel vezet odáig….Egyrészt az idő hosszúsága, az érdeklődés “csapodár jellege”, ami mindig erősödik akkor, mikor a szeretőnek állt nő elkezd kacsintgatni más független férfi felé, vagy egyszerűen féltékenységi jelenetek sorába torkollik, ahol már senki sem tudja, hogy kinek és mivel tartozik egyáltalán.

Észnél kell lenni…

és itt is érvényes, mint minden kapcsolatra…Egy szintre kell hozni magunkkal a másik felet!….Csak így lehet normálisan eljutni egyről a kettőre. Anélkül, hogy a másik lelkiismeretfurdalást gyártana benned, vagy épp bírálna saját önhatalmúlag szerzett jogán…

kedves, hidd el, Te is értékes vagy! Légy észnél és figyelj a belső hangokra, azok mindig igazat szólnak. Ha pedig úgy érzed, eljött a pillanat, hogy tovább lépj, kérlek tedd meg, mert neked is csak ez az egy élet adatott. Becsüld meg hát magad és olyan embereket válassz társadul ebben az őrült forgatagban, akik olyan őszintén tudnak szeretni, mint Te magadat.

Végtelen ölelés!

— 

“Minek örüljek?” – kérded.

Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből.”