Aki egy szeretőhöz köti a magát az romba dönti az életét.
Aki csak röpke pillanat kedvéért lép egy mellékútra az vagy pótlékot keres, amit az életéből hiányol, v kipróbál valami újat, ami csak időszakos lehet, de mindezt a lelkiismeret kizárása nélkül? Mindig a szerető jár rosszabbul, mert a röptében kapott csókot ugyan megkapja, de mindez kiszámíthatatlan, egy ideiglenes állapot.
Ezt már most mondom, hogy nem Te vagy a blogom célközönsége:-)
Köszönöm a hozzászólásod, de nagyon kérlek.: tanulmányozd át légyszíves azt, hogy miről is írok. Korábbi bejegyzésekből kiderül sok dolog.
Ez a kategorikusan és feketén-fehéren kijelented, hogy “nem tartod semmire” a szeretőket egyéni vélemény, amit tiszteletben tartok…De nem igazán értek azzal egyet, hogy “bántani jössz” ide embereket, csak mert nem értesz egy élethelyzetet, amit ne is élj meg soha azt kívánom…De ne vedd el a reményt. Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Köszi előre is.
Biztosan nem fogok többet írni, és nem megbántásból írtam, de szeretőnek lenni, abban nem tudom mi a remény. Valóban nem könnyű mindezt megélni, főleg úgy hogy valaki belecsöppen egy ilyen szituációba, de azt nem tudom, hogy ebben mi a jó dolog és miért lehet elfogadott. Eljuthatsz egy olyan szintre hogy elkezdesz benne kő keményen hinni és már csak azt veszed észre, hogy ez nagyon is elérhető, kényelmes, de ez már a te életed. Te tudod, hogy mi a jó neked, csak furcsállottam.
Olvasni, olvasni, olvasni. Például az első néhány bejegyzésemből kiderül, én milyen “szerető” voltam…Nem szeretném magyarázni a szituációt. A bejegyzéseimmel a múltból tartok a jelen felé..Vagyis ezek a gondolatok kb. egy éve fogalmazódtak meg bennem. Egy útról írok!…
Így talán megérted miről is zagyválok.
Igen, így konkrétan nem mondtad/írtad, hogy semmibe veszed a szeretőket, de írtál egy kőkemény bírálatot, melyhez jogod van ugyan, de ez jött le belőle…De kérlek, nézz a dolgok mélyére!
Aki egy szeretőhöz köti a magát az romba dönti az életét.
Aki csak röpke pillanat kedvéért lép egy mellékútra az vagy pótlékot keres, amit az életéből hiányol, v kipróbál valami újat, ami csak időszakos lehet, de mindezt a lelkiismeret kizárása nélkül? Mindig a szerető jár rosszabbul, mert a röptében kapott csókot ugyan megkapja, de mindez kiszámíthatatlan, egy ideiglenes állapot.
Kedves Írópalánta:-)
Ezt már most mondom, hogy nem Te vagy a blogom célközönsége:-)
Köszönöm a hozzászólásod, de nagyon kérlek.: tanulmányozd át légyszíves azt, hogy miről is írok. Korábbi bejegyzésekből kiderül sok dolog.
Ez a kategorikusan és feketén-fehéren kijelented, hogy “nem tartod semmire” a szeretőket egyéni vélemény, amit tiszteletben tartok…De nem igazán értek azzal egyet, hogy “bántani jössz” ide embereket, csak mert nem értesz egy élethelyzetet, amit ne is élj meg soha azt kívánom…De ne vedd el a reményt. Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Köszi előre is.
Biztosan nem fogok többet írni, és nem megbántásból írtam, de szeretőnek lenni, abban nem tudom mi a remény. Valóban nem könnyű mindezt megélni, főleg úgy hogy valaki belecsöppen egy ilyen szituációba, de azt nem tudom, hogy ebben mi a jó dolog és miért lehet elfogadott. Eljuthatsz egy olyan szintre hogy elkezdesz benne kő keményen hinni és már csak azt veszed észre, hogy ez nagyon is elérhető, kényelmes, de ez már a te életed. Te tudod, hogy mi a jó neked, csak furcsállottam.
Azt sehol nem látom, hogy azt írtam volna hogy a szeretőket semmire nem tartom, de ha te látod akkor mutasd meg.
Kedves Írópalánta!
Olvasni, olvasni, olvasni. Például az első néhány bejegyzésemből kiderül, én milyen “szerető” voltam…Nem szeretném magyarázni a szituációt. A bejegyzéseimmel a múltból tartok a jelen felé..Vagyis ezek a gondolatok kb. egy éve fogalmazódtak meg bennem. Egy útról írok!…
Így talán megérted miről is zagyválok.
Igen, így konkrétan nem mondtad/írtad, hogy semmibe veszed a szeretőket, de írtál egy kőkemény bírálatot, melyhez jogod van ugyan, de ez jött le belőle…De kérlek, nézz a dolgok mélyére!